A Budapest leghosszabb western kabátjait viselő rosszarcúakból toborzott brigád nem igényel különösebb bemutatást. A Kartel tagjai az előző évezredben tették levágott lófej formájú névjegyüket a magyar popzene lábtörlőjére, és kétes hírnevük azóta is töretlen. 

Az egy percre eső trágárságok, a szövegi gengszterkedés, a tapló kifinomultságával vetekedő fenyegetések, a kockalada nosztalgia és a nőkkel való tiszteletlenség koronázatlan királyai pont húsz éve adták közre harmadik albumukat, a Helldorado-t. A kilencvenes évek végének talán legjobb Kartel lemeze ez. Pierrot eddigre fejtette meg a bulirázó pop rap alapok titkait, Zolee és a haverok – Dopeman, Ogly G, és O.J. Sámson meg beérkeztek, és a sikerektől bódultan minden korábbinál magabiztosabban osztották a szarháziakat. Van itt minden, ami klasszikus: a legendás “A való világ”, “A szerb határ felé” és az “Angyalföld a hely”, sőt még O.J. Sámson James Bond témájú diszkó dubja, a Blow-feld is. 

A húsz éves évfordulóra megjelent dupla korong hiánypótló kiadvány. A bakeliten egykor csak nagyon korlátozott számban megjelent album ma aranyárban cserél gazdát, ha bárki a Kartel haragjával dacolva elő meri venni a páncélszekrényből.