Először volt a láng, aztán a robbanás, aztán ez a lemez, ami az egy évtizede táguló Mulató Aztékok univerzum csillagporából válogatja ki a legfényesebben ragyogó pillanatokat hangban és képben. 
emekajji, pHLaT és Tink a magyar rap rivaldafényétől távol, hálószobafreestyle-ok és barkácsbítek gyúlékony elegyével kísérletezve fedezték fel a Balzac Stílt, ezt a félig igazságszérum, félig termonukleáris detonáció, félig belső utazás ősenergiát. Ez a másfélszeres dózis felszabadító lazaság volt a kiindulópont, a többi már rap-történelem: erőlködés nélkül, szinte maguktól gördültek le a gyártósorról a nem szándékolt underground klasszikusok tucatjai, egymást temetve maguk alá a spontán verbális zsenialitás elfelejtett kontinenseiként. Ezekből kilenc – többek között a Füligér, a Bartók Béla és az Egyetlen Hosszú Nap – egy pakk, a korábban még nem publikált Alanyi Jogon már ajándék, de csak mert nagy tételben vásárolsz. Van még ott, ahonnan ezt lopták, raklapszám állnak a szinkópák, csak nem találni hozzájuk kellően teherbíró targoncát.